Tanulmányaim kezdetén, 1988 és ’98 között „volt szerencsém” két, európai módon oktató Wing Chun iskolában tanulni, és oktatni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt jó a módszer, de mégis, megdöbbentő volt a különbség, amikor ’99-ben megismerkedtem a tradicionális képzési módszerrel.
Itt nem szándékozom kitérni a két módszer közti különbségekre, az európai képzési módszer hátrányaira, bár - mint írtam magam is tanultam és oktattam e módszerrel , így - jól ismerem azokat.
Sokkal inkább fontosnak tartom a tradicionális képzés bemutatását, hiszen Lo Man Kam nagymester is így oktat a taiwani iskolájában, és természetesen mi is így oktatunk minden Lo Man Kam Wing Chun osztályunkban.
Mi tehát a tradicionális képzés lényege? A tanítványokat nem „X” számú, kötött kombináció illetve szekció gyakoroltatásával akarjuk képezni, hanem megtanítjuk nekik az alapokat, és azt, hogy hogyan kombinálják teljesen szabadon azokat, hogyan legyen jó az érzésük. Nem az a célunk, hogy minden edzésen egy-két új technikát mutassunk nekik, hanem, hogy amit tudnak, azt minél jobban tudják használni. Ne feledjük a mondást:
Aki sokat markol, az keveset fog.
A mi iskolánk, - mint minden tradicionális módszerrel oktató iskola - nagy hangsúlyt fektet a hatékonyságra. Nem baj, ha egy év alatt csupán az alapokat tanulja meg a tanítvány, de azzal meg tudja védeni magát, egy átlagos utcai támadó ellen.
Ahogy egy ház falai is csak akkor épülhetnek tovább, ha az alap megkötött, a Lo Man Kam Wing Chun iskolában is csak akkor lép tovább a technikákban a tanítvány, ha az előzőket már kellőképpen begyakorolta, és megfelelően tudja alkalmazni.
Sifu Tóth Zoltán, vezető mester