Inside: Először is mondana pár szót a személyes hátteréről?
L.M.K.: Yip Man az anyai nagybátyám volt. Nagyon fiatal koromban Kínában édesanyám sok történetet mesélt Yip Man-ról, és már akkor tudtam, hogy nagyon jó a Kung-fu-ban. Abban az időben csak néhány jóbarátot tanított, fiatalokat pedig egyáltalán nem. Így sem Yip Man saját fiainak, sem nekem nem volt lehetőségem tanulni tőle.Aztán 1950-ben, miután a Nemzeti Párt Tajvanra menekült, Yip Man Hong Kong-ba emigrált. Itt kezdett el először nyilvánosan Wing Chunt tanítani, így nekem is ekkor nyílt lehetőségem a tanulásra, 18 évesen. Az első csoportban nem volt sok tanítvány. Leung Sheung és Lok Yiu volt az első két tanítvány, én voltam a harmadik. Leung Sheung sok évvel ezelőtt elhunyt, így most már csak Lok Yiu és én maradtunk az első csoportból. Habár én akkor nem voltam Hong Kong-ban, de tudom, hogy Yip Man fiai 1960 körül érkeztek oda. A csoportok egyre nagyobbak és nagyobbak lettek.
Inside: Hogyan zajlott a tanítás?
L.M.K.: Amikor először elkezdtem 1950-ben, az esti edzések 8-10-ig tartottak. Néha 20 percen keresztül kellett magas lóállásban állni. Yip Man körbe járt, és néha hirtelen meglökött minket, így ellenőrizve az állásunkat. Ha a lábad elmozdult, vissza kellett állnod újra és újra.Amint túlléptük ezt a szintet, az egy lábon állás következett. Itt is meglökött, vagy megrúgta a lábunkat, hogy ellenőrizze a stabilitást. Az állás begyakorlása után elkezdtük venni a Siu Nin Tao-t, nagyon lassan. Yip Man itt is gyakran ellenőrizte a kéztartások erősségét a Wu Sao visszalökésével, vagy a Tan Sao lehúzásával. Ezen a szinten nem csak figyeléssel, hallgatással és az utánzással tanultunk, hanem ezekből a véletlenszerű tesztekből is. Yip Man azt tanította, hogy soha senki nem fogja neked elmondani, hogy "Most a bal öklömmel fogok ütni a gyomrod jobb oldalára;" minden véletlenszerű, a Kung-fudnak "élnie" kell, hogy alkalmazkodni tudj az állandóan változó helyzetekhez. A forma után továbbléptünk az egykezes tapadós kézre, majd a Lap Sao-ra, újra és újra ismételve azt. Aztán természetesen gyakoroltunk tapadós kezeket is. Minden emberrel más érzés a gyakorlás, ezért mindenki mindenkivel gyakorolt a csoportban. Addig gyakoroltunk, amíg el nem fáradtunk; ha megálltál újságot olvasni, vagy hasonlók, valaki elkaphatott, hogy Chi Sao-zz vele. Yip Man mindig ott volt, és elmondta, melyik technikát érdemes alkalmazni egy adott szituációban; ha az ellenfeled magas, használd ezt a technikát, ha alacsony, használd azt a technikát.
Inside: Hogyan tanult Wing Chunt edzéseken kívül?
L.M.K.: Akkortájt Hong Kong-ban nagyon olcsó volt az élelmiszer. 1 HK dollárért hat embernek lehetett ennivalót venni. Edzés után minden tanítvány együtt maradt, vettünk egy kis rizslevest vagy gyümölcsöt, és megbeszéltük, mit tanultunk aznap. Yip Man mindig jött velünk, és minden kérdésünkre válaszolt, elmondta, hogyan lehetünk még jobbak, vagy mondott valami érdekeset, amin elgondolkodhattunk. Nekünk, tanítványoknak abban az időben nagy volt a tudásszomjunk, és tiszteletünk a tanárunk iránt.
Inside: Milyen volt a viszonya Bruce Lee-vel?
L.M.K.: Kowloonban tanult Yip Man-tól. Nem tanult sokáig, mert később Amerikába emigrált.Természetesen gyakoroltam vele tapadós kezet. A tapadós kéz tudása nem volt különösebbenfigyelemre méltó, de nagyon jó érzéke volt. A válla, a könyöke és a karja nagyon laza volt,és jók voltak az irányai.
Inside: Mi hozta Tajvanra?
L.M.K.: Úgy 30 évvel ezelőtt érkeztem Taiwanra, hogy beiratkozzam egy katonai iskolába, majd a C.I.A. Tajvani megfelelőjének dolgoztam tíz évig. 1975-ben, miután elértem az őrnagyi rangot, nyugdíjba mentem és megnyitottam a saját Wing Chun iskolámat.
Inside: Csinál még valamit a köz szolgálatában?
L.M.K.: Az egyik első tanítványom rendőrtiszt volt, és azt mondta a főnökének, hogy jó tanár vagyok. Aztán személyesen is találkoztunk. Ennek eredményeképpen meghívott, hogy tanítsak harcművészetet a különleges egységeknek. Írtam egy könyvet Harcművészet a rendőrségnek címmel. Ez egy szöveges könyv, amely Kung-fuval foglalkozik, de nem csak a Wing Chunnal.
Inside: Mit gondol, Yip Man hogyan befolyásolta önt tanítási módszerének kialakításában?
L.M.K.: Hong Kongban Yip Mannak sok csoportja volt, és néha Leung Sheung, Lok Yiu és én lehetőséget kaptunk, hogy oktassuk ezeket a csoportokat. Yip Man megtanította, hogyan tanítsunk. Nagy hangsúlyt fektetett a Chi Sao-ra. Ha a kung-fu halott, ha olyanná válik, mint egy sport. Képes lehetsz megcsinálni egy Tan Sao-t, vagy egy Bong Sao-t, de ez semmit nem jelent, ha a mozdulat kivitelezése nem az érzésen alapszik. A tanárodtól függ, hogyan tudod megtanulni használni a technikákat. Egy fafaragó el tud készíteni egy madarat. Odaadhatja neked a madarat, vagy megtaníthatja, hogyan használd a kést. És persze a te madarad különbözni fog az övétől, mert ti is különbözőek vagytok. Yip Man azt mondta: az, hogy jó vagy a Wing Chun-ban, nem jelenti azt, hogy jó tanár is vagy. Ha a tanítványaid jók, az már bizonyítja az oktatói képességeidet. Lehetsz elsőrangú harcos, de ha a tanítványaid rosszak, az azt jelenti, hogy rossz tanár vagy. Ha a tanítványnak jó tanára van, úgy fogja elhagyni az iskolát, hogy túlhaladta tanárát. Néhányan azt hiszik, egy tanítvány sosem érheti utol mesterét. Ha azonban a mester megmutat mindent, és a tanítvány önállóan folytatja tovább, meg lesz neki a mestere tudása és a sajátja is. Remélem, egy napon minden tanítványom utolér engem.
Inside: Mi a tanítási módszere?
L.M.K.: A saját érzéseimet használom, és segítem előre a tanítványt. Ki kell próbálnom az ő érzéseit, hogy megnézzem, jók-e vagy rosszak. A Siu Nin Tao után az egykezes tapadóskézzel kezdem, majd továbblépek a kétkezes Chi Sao-ra, lépésről lépésre adva át a megfelelő érzést. Ennek a képzésnek nincs meghatározott időtartama; néhány tanítvány gyorsabban halad, mint mások. A tanár hasonló a kertészhez - gondoznod kell a virágokat, hogy biztos legyél abban, hogy kinyílnak. Néhány virág lassabban fejlôdik a talaj-, víz- és fényviszonyok miatt. A tanárnak szabályoznia kell ezeket a körülményeket, mint pl. a tanítvány saját érzése, gondolatai, fizikai erősségei és korlátai. Néhány tanítvány siettetni akarja az eljárást, de képtelen annyi mindent megtanulni. Ez olyan, mint amikor túllocsolod a virágot vízzel. Egyszer egy gazdag ember jött hozzám, és megkért, hogy tanítsam meg neki a fabábu formát. Azt mondta, 200,000 NT-t (8,000$-t) fizetne. Visszautasítottam, erre 500,000 NT-t (20,000$-t) ajánlott. Amikor ismét visszautasítottam, megkérdezte, miért. Azt mondtam: "Ha megtanítanám neked a fabábu formát, ellopnám a pénzedet. Nem tudod, mit jelent a bábu valójában; csak mozgatnád a kezeidet, de nem tudnád alkalmazni a mozdulatokat." Az embernek lépésről lépésre kell tanulnia. Ez a tanítási módszerem.
Inside: Hogyan tanítja a tapadós kezeket?
L.M.K.: Úgy gondolom, a tapadós kezek a Wing Chun legfontosabb része. Enélkül csak technikáid vannak, de nem tudod mikor, és miért kell alkalmazni őket. Amikor Chi Sao-zok egy tanítvánnyal, mindig hagyok neki egy nyitást. Ha nem ismeri fel, elmondom, hogy volt egy lehetősége, amit nem használt ki. Elmondom, melyik technika működik a legjobban egy adott szituációban. Néhányan azt mondják, a tanárnak a legjobb tudását kell nyújtania a tanítvány ellen. Így azonban a tanítvány sosem tapasztalja meg a megfelelő érzést. A tanárnak esélyt kell adnia a tanítványnak! Talán a tanítvány megüti a tanárát, és a kívülállók erre azt gondolják, a tanár Kung-fu-ja rossz. Nem! Csak esélyt ad a tanítványának! Ő nem az ellenségem, hanem a tanítványom! Yip Man mindig hagyott egy nyitást a tanítványainak. Hallottam, hogy néhány Európai iskolában a tanítványoknak szerződést kell aláírniuk, és onnantól kezdve csak azt mondhatják, hogy "Igen, köszönöm sifu", vagy "Igen, sajnálom, sifu". A sifu fél, hogy a tanítvány jobb nála, ezért megveri, hogy elriasszon minden potenciális kérdést, amitnem tud megválaszolni. Ez a fajta kung-fu és a sifu, aki tanítja, rossz. Ha jó, miért van szükség szerződésre? A tanítvány megkérdezi, hogyan használjon egy bizonyos technikát, és "bam, bam, bam" (szimulált ütések a tanítványra); ezután a tanítvány fél újabb kérdést feltenni. Minden csak "Igen, sifu". Még ha semmit sem tud a sifu-d, ha nem kérdezel semmit, mindig azt fogod hinni, hogy nagyszerű.
Inside: Tehát a sifu fél, hogy veszít a tekintélyéből?
L.M.K.: Mi a tekintély? Ha a tanítványaid jók, van tekintélyed, ha rosszak, nincs tekintélyed.
Inside: Néhányan azt mondják, Yip Man titkos, "zárt ajtós" technikákat tanított nekik.L.K.K.: Nem hinném, hogy Yip Man megtartott volna bármiféle titkos technikát. Miért nem mutatta meg nekem? Miért nem mutatta meg a fiainak? A fiainak nem tanította meg, de neked igen? (nevet) Yip Mannak voltak magántanítványai, de nem hiszem, hogy olyasmit tanított volna nekik, amit másnak nem.Én mindig nyíltan tanítok. Ha kérdésed van, válaszolok rá. Talán ma nincs elég időm, de holnap válaszolok. Talán néhányan azt hiszik, oktatás után egyszerűen elmegyek aludni. Este természetesen gondolkodom a kérdésen. Mivel a tanítványom vagy, és a segítségemet kéred, segítek neked! Minden tanítványom olyan, mintha a fiam volna. Még a saját fiamnak is elmondom, ha valamit rosszul csinál, akár más tanítványok előtt is. Miért tartanék meg bármilyen titkot? Jobb, ha van 20 jó tanítvány, akik külföldön tanítanak, mint egy öregember Tajvanon! (nevet) Így tanítok én. Az én iskolámban nincs első, második és harmadik hely. Mindenki egyenlô, habár néhányan gyorsabban fejlődnek, mint mások.
Inside: Mondana valamit az utolsó szó jogán, esetleg adna valami tanácsot a tanítványoknak?
L.M.K.: Amikor tapadós kezeket gyakorolsz, csináld a technikákat gyorsan, de ne kapkodva. Ez azt jelenti, hogy az érzésedre támaszkodva megtalálod a nyitást, nem azt, hogy gyors, de erőszakos vagy. Gyorsan azt jelenti: Iskolába járni, tanulni, aztán munkát találni. Kapkodni azt jelenti: kirabolni egy bankot. Ha kapkodsz, nem tanulsz semmit, és a végén semmid sem lesz. Ezenkívül emlékezz rá, hogy a Chi Sao nem szabad küzdelem. A küzdelemben megütöd az államat, én pedig megütöm a tiédet; betöröd az orromat, én pedig betöröm a tiédet. Nincs győztes és vesztes, ha mindketten elveszítetek néhány fogat! A szabad Chi Sao két barát között zajlik, akik tanulni akarnak egymástól. Megállítod az ütésedet pár centivel a partner előtt, mert félsz, hogy megütöd, ő pedig ugyanezt csinálja, mert fél, hogy megüt téged. Ha van is kontaktus, csak egy kicsi. A Chi Sao nem a győzelemről és a vereségről szól - a Chi Sao egy eszköz, hogy életre keltsd a technikáidat.